Lényeg: a kórházat megúsztuk. Azt mondta a nagyon kedves doktor "néni", hogy, ha kitenyészik is a coli ismét, akkor sem kell naponta háromszor vénásan penicillint nyomatni szegény Álmosba, hanem megkaphatja a dózist szirupban is. A helyzeten ez annyiban javít, hogy legalább nem kell egy hétig kipányvázott kézzel kórházban sínylődnie a bébinek - és vele együtt nekem. Ez azért nem csekélység.

A kölök folyamatosan okosodik, minden érdekli, sokat játszik, pörög-forog, vigyorog, barátságos, bár, ha fáradt már, akkor keserves sírásra fakad az idegenek láttán. Egyébként is sokat sírós ölbebaba lett belőle, ez részint az én hétvégi nagybetegségemnek, részint a fogzásának köszönhető. De majd elmúlik. gyarapodik is, túl szépen, lassan eléri a 8 kilót, majd kicsattan, de ilyen volt a másik kettő is - majd megnyúlik, nem aggódom az esetleges túlsúlya miatt. "Masszív kispasi"- ahogy már a kórházban is hívták.

Úgy döntöttem, megkezdjük a hétvégén a hozzátáplálást. 

Csülkös pacal lesz az első fogás.

Képek:

Nyálas-gödrös Álmosmosoly

Az izgésmozgás eredménye: rendre legurul a játszókájáról és a padlón köt ki. Többnyire játékot is visz magával. (Természetesen, figyelem közben. )