Ha működne a Napképe, megszavaztatnám. 
Itt épp magyaráz a tévének.
Glugy.
Glugyglugy.
Meleg van. :)
***
Álmosúrfi elég rosszul viseli ezt a forróságot, vagy nem tudom, mit, mert 2 napig nyűglődött, hőemelkedése volt, csak a kezemben nyugodott valamelyest meg, keveset aludt, keveset evett és sokat sírt. Mindent harapott, még a kanapé kartámaszát is, annyira, hogy vérzett az ínye.
A Dentinox zselé természetesen nem ért semmit...
Ma már talán jobban van, lekopogom...
Hiába veszekszik apjuk a nagyokkal, rendszerint nyitva hagyják a WC ajtaját. Tegnap meg is lett ennek a következménye 
:
Épp a konyhában tettem-vettem, ő körülöttem sertepertélt - egy darabig. Aztán a gyanús csendet "követve" jutottam el hozzá. Már a vécékefével játszott... 
"Ez meg mi?"
"És ez?"
"Heuréka!"
Álmos egyénisége napról-napra bontakozik ki, és egyre több mindent tud, nem kis derültséget - és részemről bosszúságot - okozva. Újabban le mer már a fűre is menni az udvarra kiterített plédről, igaz, szúrja a lábát, ezt enyhítendő talpon és tenyéren mászik. Nagyon vicces látvány. 
Imád hintázni, tegnap ennek azzal adta jelét, hogy odamászott a hintához. Egyébként pedig mutogat és magyaráz felé. Egyébként is mindent "megmagyaráz" élénk gesztusokkal kísérve. Az én kiabálásomat is utánozza, kábé úgy rikácsol, mint egy vénasszony. :) Jelzi, ha álmos és a szobába akar menni, tudja, mit szabad, és mit nem - de attól még csinálja persze...
Kedvence most a kérem-köszönöm-játék, és a pakolás ki- és be.
A paramétereit még mindig nem tudjuk pontosan, és a doktornénilátogatás most is elmarad, mert Hannát kell táborba fuvaroznom holnap a kérdéses időben.
Álmos egy éves lett június 14.-én.
Kicsi göndörhajú gombócka, annyira más, mint a másik két gyerek - persze, ők is különböznek egymástól nagyon. A hisztijük, na, az egyforma... Álmos is nagyon akaratos, sőt, céltudatos, amivel sokszor az agyamra megy. 
Imádja a tesóit, nem tud magával - és én sem vele - mit kezdeni, amikor nincsenek körülötte. Ha kint játszanak, és őt nem tudom kivinni, áll az ajtónál és kiabál nekik. Tudománya: áll, lépeget, ha van miben megkapaszkodnia (ha a kezét fogjuk, akkor viszont nem :)), mászik hihetetlen gyorsan, ülve játszik, most épp a kipakolok-bepakolok korszakban van. Tudja, mire való a zsebkendő, a fésű. Sőt, aminek foga van, az fésű szerinte, úgyhogy a játékvillával és a műanyag gereblyével is fésülködik általában. Pápát int, két kézzel, a nagyszülők nagy örömére. Beszélni még nem tud, a "deje" az egyetlen szó, aminek értelmet tudok tulajdonítani (gyere), és ennyi. A babanyelvet viszont nyomatja egész nap.
Inkább nyugodt, szemlélődős gyereknek mondanám, képes elüldögélni, nézelődni, játszani akár egy negyed (hihi) órát is. A tesóival fürdik este, ez is kedvenc foglalatossága; ha valami miatt nem így történik, üvölt és reklamál a fürdőkádban, nagy magányában. :)
Még mindig az anyatej a legfőbb tápláléka, de imádja a babakekszet. Gyümölcsöt, húsos bébikaját elég nehezen tudok belediktálni, de rájött, hogy muszáj, így megeszegeti. Legszívesebben azt fogyasztja - fogyasztaná -, amit mi, így, ha olyan a kaja, ő is kap belőle. Sokak szerint nagy darab kisember, de mondom mindig a csodálkozóknak, hogy Hanna még nagyobb darab volt (most meg elfújja a szél :)), sőt, Álmos a legkisebb mindhárom közül. Apja lemérte, 10 kiló lehet kb., de szerintem több. Doktornéni tanácsadására majd a jövő héten megyünk, ott majd kiderül. :)
A cumit elfelejthetjük, leszokott róla. A vizet viszont cumisüvegből szopogatja, mert a csőrös pohárból egyelőre a nyakába önti...
Nos, ennyit az uraságról egyelőre, mert nagy "bam, brrrr, büll"- lel megérkezett és itt sikítozik a székemnél.
Kópé
A "buli" képei
Na, nem Álmos, hanem megint én... 
Nadeszóval.
Bébibaba holnap 10 hónapos lesz - hogy megy az idő... 
A tudománya: felülés - kb 2 hete produkálta ezt a mutatványt, azóta egyfolytában ül, úgy is játszik -, kúszás-mászás, feltérdelés különféle magasabb dolgokba kapaszkodva. Az álláshoz egy lépés hiányzik már csak, de kivárjuk. Eléggé késve van a másik kettőhöz és a legtöbb vele egykorú kisbabához képest, de nem baj, majd behozza. Foga még nincs, de remélem, nem kell azért protkó neki...
Továbbra sem hajlandó elfogadni az ételeket. Illetve: újra nem hajlandó elfogadni, ami szerintem a 2 antibiotikum-kúra eredménye, amelyeken az utóbbi 1 hónapban esett át, a testvéreivel együtt. A fertőzéseket dobáljuk ide-oda egymásnak hosszú ideje, és ebből őkelme sem maradhatott ki sajnos...
Nagyon vidám és akaratos baba, mindendeminden érdekli, legfőképpen a virágcserepek és azok tartalma. Imádja a tesóit, mindegyikkel másképp kommunikál: Hannával finomabban, Árminnal kiabálva. (Új szavajárása: a-at, ta-tat, memme. Ezek természetesen semmit nem jelentenek. )
Zabálnivaló kis gombócka. :)
Megpróbálom valamennyire bepótolni a lemaradást...
Félig levetkőzött és bebújt az asztal alá (7 hónapos ezen a képen)
Kúszáskezdemények. Épp a könyvespolcot szemelte ki magának...
"Ó, én sose vagyok rossz..."
Esti mese, és szamárfül Hannától. Imádják egymást Hannával, Hanna cipeli, nyúzza, volt, hogy óvodást játszott, a két fiú volt az ovis, ő pedig az óvónéni - el lehet képzelni... Anya típus, gondoskodó, amint nyekken egyet az öccse, már ugrik, bemászik hozzá a járókába, mesét olvas neki, nagyon szereti... Ármin is, de ő másképp, és Álmos is másképp viszonyul hozzájuk. Hannához bújik, Ármint pedig hangos sikítással és üdvrivallgással fogadja.
Ni, egy orchidea... Azóta már elmenekítettem, és a virágaink jó részét is (főleg a mérgezőeket), mert Álmos szívesen tépkedi-morzsolgatja a leveleiket. Ebben különbözik a többiektől; Hanna nem kertészkedett, Ármin pedig a virágföldet részesítette inkább előnyben...
Megkoronázták.
Letakarítottuk neki az etetőszéket, ami 3 gyereket majdnemhogy épségben kiszolgált... (A szivacsa hagy csak némi kívánnivalót maga után, de ezt egy párnával és anyósom segítségével orvosoltuk.) Álmos egyébként úgy néz ki itt épp, mint az öcsém: orra, szája, szeme, a magas homloka - csak a gödröcskék jöttek pluszban...
Épp tökfőzeléket eszik csirkehússal. Sokáig nem vett magához Álmos az anyatejen kívül mást, a doktornéni szörnyülködött is, de most már eszik. Ármin is 8 hónaposan kezdte... Kedvence a tökfőzelék csirkehússal és a vaníliás alma; utálja viszont a spenótot és a krumplit...
Jó ez, kérem...
"Mi is ez, tökfőzelék?" - kérdezte az apja, miután megetette a bébikaját Álmossal... (Zokninélküliség egyébként nem általános, de fel kellene találni olyan zoknit, ami az Álmoséhoz hasonló vaskos lábakat sem szorítja el, ugyanakkor le sem csúszik... )
Kedvező híreket kaptunk a kórháztól is, ahova februárban mentünk az utolsó kontrollra - Álmos vizeletét rendben találták, csak panasz esetén kell felkeresnünk a kedves doktornénit és a nővérkéket.
Most pedig várjuk a jó időt, hogy lehessen nagyokat sétálni.
No, nem Álmosnál, hanem nálam, itt... majdnem 2 hónap... Hogy mennyire szalad az idő, és hogy mennyire nem érek ide...
De jöjjenek a száraz tények.
Az úrfi 8530 gr, 66 cm, még mindig vigyorigombóc, bár úgy tűnik, most épp én vagyok a világának a közepe; bár jól elvan szerencsére az összes nagyszülőjével, az apjával, és még a testvéreivel is (ez az én szerencsém. :)) Forog, hason fekve játszik többnyire, próbál felülni, és kúszik, mint egy kis sebesült katona. Ármin is így gyakorolta ezt a mozgásformát: a kezével húzza, és az egyik lábával löködi előre magát. A tenyere közben csattog a padlón. Nagyon muris. Az már kevésbé, hogy gyomlálja a virágokat, Hanna babaházában rendet rak, csócsálná a vezetékeket (az állólámpát kishíján felborította), leszedi a bögréket a konyhában és húzgálja a fiókot... Van járókája is persze, mikor lefáradunk az "Álmosnemszabad" "Nemenjodajujj" "Köpödkigyorsan" mantrázásában, akkor berakjuk oda őkelmét.
Ezen kívül sikítozik, "beszélget" (bababa, mamama, tatata, és társai), pápát int, anyukám és a tesók köhögését utánozza ( és akkor is köhögést színlel, amikor tilosban jár ), csíp-csíp csókázik, amikor cipelteti magát, azt is megmutatja, merre szeretne menni ; látványosan örül mindenkinek, akit szeret, és kukuccsol. Alakul a jelleme, már látszik, micsoda akaratos méregzsák lesz... Ezen kívül olyan, mint az apja, addig nem nyugszik, amíg el nem éri/meg nem csinálja, amit elhatározott.
Foga még nincs, de már látszik, hogy nem kell protézis... Kínlódik is rendesen, szegénykém.
Emellett - és épp ezért - rendkívül keveset alszik. Én pedig zombulok.
December 14-én múlt 6 hónapja, hogy Álmos megszületett. Mintha most lett volna, mégis, mennyi minden történt azóta... :)
A fiatalúr ma már pörög-forog, nem sok kell hozzá, hogy egyedül is megüljön, huncutkodik, elmélyülten játszik, bármivel, és éktelen haragra gerjed, ha elveszik a játékszerét. Ébredés után hosszú percekig szórakoztatja magát az ágyában, ha vagyunk olyen előrelátóak, hogy körberakjuk kacatokkal, és csak akkor sírdogál, ha már unatkozik Még mindig barátságos kis manó, vigyorog bárkire, és, ha meglátja a számára kedves embereket, szinte elröpül az örömtől.
Továbbá szívesen cipelteti a szerintem már több, mint 8 kilóját, ennek köszönhetően krónikus derék- és karfájásban szenvedek.
Mostanában a tesói is bevonják a tevékenységükbe, tegnap például cirkuszosat játszottak aképpen, hogy Hanna fogta őt az ölében, Ármin pedig bohóckodott nekik.
Érdekli minden, de minden, a virág leveleitől a hajlongó faágakig, az üvegmatricáktól az apja órájáig és telefonjáig... Már most pakolhatunk előle.
Imádnivaló kis gombóc.
Lényeg: a kórházat megúsztuk. Azt mondta a nagyon kedves doktor "néni", hogy, ha kitenyészik is a coli ismét, akkor sem kell naponta háromszor vénásan penicillint nyomatni szegény Álmosba, hanem megkaphatja a dózist szirupban is. A helyzeten ez annyiban javít, hogy legalább nem kell egy hétig kipányvázott kézzel kórházban sínylődnie a bébinek - és vele együtt nekem. Ez azért nem csekélység.
A kölök folyamatosan okosodik, minden érdekli, sokat játszik, pörög-forog, vigyorog, barátságos, bár, ha fáradt már, akkor keserves sírásra fakad az idegenek láttán. Egyébként is sokat sírós ölbebaba lett belőle, ez részint az én hétvégi nagybetegségemnek, részint a fogzásának köszönhető. De majd elmúlik. gyarapodik is, túl szépen, lassan eléri a 8 kilót, majd kicsattan, de ilyen volt a másik kettő is - majd megnyúlik, nem aggódom az esetleges túlsúlya miatt. "Masszív kispasi"- ahogy már a kórházban is hívták.
Úgy döntöttem, megkezdjük a hétvégén a hozzátáplálást.
Csülkös pacal lesz az első fogás.
Képek:
Nyálas-gödrös Álmosmosoly
Az izgésmozgás eredménye: rendre legurul a játszókájáról és a padlón köt ki. Többnyire játékot is visz magával. (Természetesen, figyelem közben. 
)
Lehet, megint kórházba kerülünk... Megjött az ominózus (Álmos 1 hónapos korában elkapott) húgyúti fertőzés utáni második kontroll eredménye, és az E. coli megint kitenyészett Álmos vizeletéből, a lelet szerint: "szignifikáns" csíraszámban. De, mert a vizelet egyéb negatív, egyelőre csak kontrollra kell visszamennünk 29-én. A vizelet egyéb negatív volt akkor is, mikor 9 napig a koraosztályon dekkoltunk, úgyhogy ez úgy tűnik, egyébként mindegy... 
Ha az E. coli megint kitenyészik, akkor szerintem ismét cuccolhatunk a gyerekosztályra.
Több szempontból is: remek lesz. 
