Tegnap, Kiskunmajsára indulásunk előtt Álmos kínlódott nagyon. Hirtelen ötlettől vezérelve a szájába dugtam a már a megszületése előtt fertőtlenített cumit - és elfogadta. Megnyugodott és elaludt. 
Azóta cumizik...
(Hannának is volt cumija, de Árminnak nem, ő úgy köpte ki,mint a huzat. Nincs ellenemre a cumiz(tat)ás, csak reménykedem benne, hogy nem hat éves korában kell majd trükkökhöz folyamodnom, hogy iskolába azért ne vigyen cumit... 
(Hanna szerencsére magától elhagyta 1 éves kora körül.) Egyelőre a nagyobbakkal próbálom megértetni, hogy nem kell minden áron a kistesó szájába gyömöszölni a dudlit. Akkor is adnák neki, mikor Álmos épp tök jól elvan és elbeszélget a könyvespolccal. 
)
***
Voltunk a doktornéninél is, nem győzte dicsérni, hogy milyen szépen fejlődik, és szinte boldogan mondta, hogy fehér a sclerá-ja (a szeme fehérje) és a bőre se sárga már, hát még én hogy örültem. Amúgy 56 centi (biztos több, csak nehéz volt mérni) és 5300 gr. Olyan, mint egy golyó. 
(És még milyen lesz... 
) De azt mondta doktornéni, nem baj, hogy sokat és sokszor eszik, anyatejes baba akármennyit ehet. Natessék. 
Két oltást is kapott a két lábába szegény (diftéria-szamárköhögés-tetanusz és a járványos gyermekbénulás (ha jól tudom) ellen, és kértük még a pneumococcus ellenit is), majd egy hónap múlva újra kap kettőt. Most alszik, remélem, nem lesz ezeknek utóhatása... 
