Unokaöcsém átküldte ma a fotót, amelyen megörökítette Álmos fiam igazi mosolyát - a másodikat, amit unokanővéremnek tartogatott 
. Nem tudom elmondani, mennyire örültem a képnek; fel is teszem ide rögtön. (Azóta persze már sok mosolyt kaptunk, szöveget is hozzá, de a kép akkor is kuriózum )
Köszi, Andris!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
