Álmos, hasfájóssága révén elég nehéz eset tud lenni, főleg esténként, amikor amúgy is, a napi történések miatt, fáradt, ingerült, és a többi... Ilyenkor kétemberes baba. Amíg én a másik kettőt pesztrálom, apja dajkálja őkelmét, a következőképpen: sétál vele fel s alá a lakásban, miközben felváltva citálja az "Anyám tyúkjá"-t és az "Öreg néne őzikéjé"-t. Végülis, Shakespeare-szonetteket csak nem nyomathat neki... Álmos pedig nézi, hatalmasra kerekedett szemekkel, és csendben van... (Egészen addig, míg apjuknak meg nem fájdul a dereka és le nem ül vele... vagy át nem adja nekem... mert akkor kezdődik az üvöltés elölről. )