Megkaptuk a kórházi beutalónkat. Nos, erre azért tényleg nem számítottam, bár, mikor megláttam Álmos pocsék laboreredményét, azért felmerült bennem a kórház gondolata... Olyan rossz a májfunkciója, hogy a laborból már felszóltak a doktornéninek. Úgyhogy tárt karokkal várt minket már, és közölte, hogy megírja a beutalót, mert kell vizelettenyésztés (az legalább nem fájdalmas), meg hasi ultrahang (az sem), és jaaaaj, májfunkciót is kell újból nézni - amihez megint vért kell venni... Én ezt már nem bírom ki, komolyan. Böködnének inkább engem halálra, csak ezt a pici gyereket hagyják már békén... (Még akkor is, ha az ő érdeke...)

Doktornéni egyébként lerazjzolta , mi lehet a helyzet, "optimális" esetben, tehát akkor, ha Álmosnak genetikailag rosszul bont a mája. Ilyenkor magától rendeződik majd a dolog valószínűleg, ez "az élettel összeegyeztethető" (Jesszus, eszembe se jutott, hogy mi van, ha nem... ) Okozhatja Gilbert-kór meg még 4 féle akármi, amit felsorolt, de nem bírtam követni. A Gilbert-kórtól eleve már megijedtem... (pedig még a neten utána se túrtam, hogy egész pontosan milyen nyavalya ez...) Lehet azonban epeefolyási akadály is az ok, ami súlyos. Ezt fogják az ultrahanggal megnézni.

Az öröm az ürömben, hogy megpróbálhatom megbeszélni ott, hogy ne kelljen befeküdnünk, hanem ambulánsan naponta bejárhassunk a vizsgálatokra. Nagyon remélem, hogy legalább ez sikerül... De azért összecuccolok. Apjuk fél 3-kor hazaér, és indulunk...