Tegnap 2 hetes volt Manófalvi (így hívjuk néha, mert olyan is, meg akkora is, mint egy kis manó :)).
Négy meg három, az hét... 
Még mindig elveszik apja kezében. De itt legalább látszik, hogy szeme is van neki. 
(És hosszú szempillái, ami viszont nem látszik itt.)
We are family...
Egyébként:
Álmos még mindig sárga. Ezt orvosolandó, tegnap végre megejtettük az első sétánkat is, kora délelőtt, amikor meleg sem volt még, és a szél sem fújt. Ármin is jött velünk, a boltba mentünk, jó volt. :)
Rengeteget eszik (csakéskizárólag anyatejet), aminek következtében (vagy más miatt) fáj a hasa, aminek következtében (vagy más miatt) tegnap például éjjel fél 12-ig korzóztunk vele felváltva az apjával... (aki ma hajnalban dolgozni ment. Nem tudom, hogy ért oda, és hogy éli túl a napot... 
) Én pedig kísérletezem. Most arra jutottam, hogy nem csak barackot nem fogok enni, hanem almát sem... 
(Tejeset alapból nem fogyasztok.) Hasfájós volt minden gyerekem egyébként, főleg Hanna, úgyhogy nem csodálkozom, de nehéz hetek-hónapok elé nézünk... Infacolt javasolta doktornéni, de azt nem merem neki adni, mert a másik kettő is kapásból kihányta. 
Este vannak egyébként is az élénkebb időszakai Álmosnak, a fürdetést is úgy alakítjuk, hogy fél 7 körül történjen meg, utána még elnézelődik (eldajkálgatjuk ) jobb esetben 10-ig, mire a másik kettő is aludni szokott - rosszabb esetben éjszakáig.
Most bezzeg alszik a kis ravasz.
