Tegnap a család is elkísért nst-re - volt időszak, amikor megbántam ezt, de ők nem, szerencsére.

Merthogy: fél 8-ra mentünk, de majdnem dél volt, mire hazakeveredtünk.

NST után lesben álltam a folyosón, egy ideig, dr. Vére (és a főorvosi értekezlet végére) várva (közben gyerekeim kiitták az automatából szerintem az összes a kakaót ), de, míg beugrottam a szomszédos ajtó mögé a baktériumleoltásom eredményéért, dr Vé megszökött. Egyenesen a műtőbe ment. Jó ideig tartó fejfalbaverés után végül megoldottuk a várakozás problémáját: én felcaplattam a nagymamámat meglátogatni a baleseti sebészetre, apjuk a gyerekekkel pedig játszóterezni ment. Mire visszaértem, dr Vé is végzett az operációval és az ultrahang-vizsgálónál leledzett; megnézte a papíromat, és kérte, hogy várjak, áramlásmérést szeretne csinálni; emiatt:

(Nem nagyon látszik, de a lényeg: Álmos elmászott az nst-vizsgálat alatt, ezért "elment" a szívhangja is; ráadásul a szünet alatt nem is mozgott - dr. Vé meg akart bizonyosodni arról, hogy Álmos elég vérhez (oxigénhez) jut. Újabb egy órát vártam, dr Vé sűrű elnézéskérések (nem is értettem, hisz az én érdekem, hogy várjak, akármeddig )  közepette UH-val megmérte az áramlást (a köldökzsinór artériában és Álmos agyi artériájában), és mindent a legnagyobb rendben talált.

Hálaégnek.

Amúgy az alsó vonalon a kisebb-nagyobb, kb szabályos időközönként jelentkező kiemelkedések a méhtevékenységet jelzik. (Mondhatjuk jóslófájásoknak is őket, bár ezek még nem fájnak, csak kellemetlenek. Legalábbis a valódi szülési fájdalmakhoz képest. ) Jelentőségük nem sok, hisz az is lehet, hogy a következő nst-n, jövő csütörtökön tök lapos lesz ez a görbe...