Már megszokott, hagyományos nyavalygásom következik, aki unja, ne olvassa.

De.

Mééér kell mindig lelkendezni az amúgy is "elegemvanabbólazelefántbólamilettem" érzéssel küzdő, legszívesebben fű alatt (és szigorúan pingvinjárással ) közlekedő kismamáknak (többes számban írom, mert biztos nem csak nekem mantrázzák folyton) arról, hogy:

- Már nem sok van hááátra, látszik az orrodon (), meg a szád is meg van duzzadva, megamegamegaaa... - ez volt a mai kedvencem, az állandó pedig: 

- Hűűű, mennyit híztál? A többiekkel nem voltál "ekkora", ugye? - Hát komolyan mondom, ilyenkor süllyednék el. Egyszerűen nem értem ezt már; mondja, hogy nagy a hasam, vagy mittomén, de a torzulásainkra miért kell felhívni a figyelmünket, könyörgöm?? Látjuk úgy is a tükörben minden nap... Vagy teljesen kiveszett a tapintat az emberekből, vagy sohasem voltak terhesek... A kövér, sovány, sánta, félszemű, stb. emberekre miért nem tesznek fésztufész megjegyzéseket? Tényleg érdekelne... (Ez az egyetlen téma, aminél nem bánnám, ha a hátam mögött tárgyalnák ki - biztosan meg is teszik -, engem ugyanis nem érdekel.

Ehh.

Nincs kedvem kimozdulni itthonról; pont ezek miatt, a lányom évzáróján is néhányan úgy néztek rám (ismeretlenek főleg), mint a vett malacra. Szabályosan zavarba jön az ember már.

Kolostorba kellene vonulni ebben az utolsó időszakban.