... elkészülök. :)

Még sterilizálnom kell a mellszívót és annak alkatrészeit (kérik a kórházban); a táskámat útrakészre rendeznem, a babahordozóra felhúznom a huzatot, a kiságyat fogadókészre pakolnom (sógornőmék jóvoltából Álmos tündéri ágyneműt is kapott... :))... Bár erre még van időm. Ha nem is három hét, kettő biztosan. A kiskád fertőtlenítése (mivel 3,5 éve porosodik a szuterénban) ugyancsak várat magára még. Megvettem Álmosnak a pelenkát (3-6 kilós súlyig, jééézus... , mert a kórházban nem adnak eleget, és kapott egy szép kék nyári kocsitakarót. (A babakocsi még igen koszos, de annak kitakarítása már apjuk dolga lesz - ráér akkor, ha már itthon leszünk, az első 1 hétben úgysem megyünk sehová. (És remélem, hozzánk se jön senki, leszámítva a nagyszülőket és a mi testvéreinket. Sajnos, vannak nem túl jó tapasztalataim; Hanna születésekor, a hazahozatala után 1-2 nappal már átjáróház lett az az egy szoba , amiben akkor anyuéknál laktunk... Nem, nem kell 6 hetet várni... Csak néhány napot kérünk, plíííz... (Akiknek szánom, ezt úgysem olvassák mondjuk... )

Nos.

A gyerekek sorsa is megoldódni látszik arra a 4 - és remélem, eggyel sem több - napra, amíg nem leszek itthon: hajnalban, mire apjuk elmegy dolgozni, anyukám eljön hozzánk, elrendezi őket; napközben mamáznak (vagy anyuméknál, vagy anyóséknál), délután (ha nem is minden nap) jönnek hozzánk a kórházba, este pedig haza, apjukhoz, hadd aludjanak a megszokott környezetükben. Bonyolítja a helyzetet sajnos, hogy apukám sérvműtétje is a szülés körüli napokra esik (június 21-re). Úgyhogy, lesz izgalom... Ezért sem bánnám, ha Álmos mondjuk egy héttel előbb jelentkezne.

Egyébként holnap (a betölotött 37. héten ) ismét nst és ultrahang. Utóbbiból vélhetően az utolsó...