Tegnap utánanéztem a neten ennek a bizonyos farfekvésnek... Hát, nem kellett volna... Újra olvashattam azokról a veszélyekről, amelyekről eleve is tudok, de a parát csak erősítették bennem a frissült információk. De találtam jó kis trükköket is a megfordulás ösztönzésére, az egyik a térden mászkálás volt napjában többször legalább 10 percen át, majd pihenésképpen térdelés, fejjel a földnek ; nameg hanyatt fekvésben, fejnek a has szintje alá tevésével (anyám, szerintem soha nem volt várandós, aki ezt kitalálta ) a has módszeres masszírozása... Továbbá hasonlók. Úgyhogy azt hiszem, inkább megvárom, míg Álmos úgy gondolja, hogy bukfencezik egyet... (Közben sorban érkeznek az ismerősöktől a bíztatások és a pozitív példák arra, hogy a dedek az utolsó pillanatban is megfordulhatnak... Ezek érnek a legtöbbet nekem most. :))

Kimostam és kivasaltam a hálóingeimet és bepakoltam őket a táskába a törölközőkkel együtt... Emellett listát írtam a hiányzó holmikról, mind Álmosnak, mind magamnak. Nem kevés a beszereznivaló... Apjuk lassan összerakja a gardróbban a polcot, így tudok végre hova pakolni és lehozom a padlásról a kisruhákat. Hamarosan a kiságy is a helyére kerül.

Még 6-7 hét... Jaj.