Megjöttünk. Nem most, tegnap este fél 9-kor... (Volt egy "kis" csúszás, de dr. Vének ez megbocsátható. )

A késői, 18.40-es időpontnbak köszönhetően apjuk ismét el tudott kísérni (így lefáraszthatta barátnőmet és annak férjét a szövegével, de az is biztos, hogy rég röhögtem ennyit, mint ezen a tegnapi délutánon, köszi, Misi... ). 

Lényegalényeg.

Álmos megfordult. Úgyhogy most csücsül a hasamban. Ennek köszönhetően a fejkörfogata 2 héttel nagyobbnak méretett (dr Vé azt mondta, látva az arcomon a rémületet, hogy a faros babáknak mindig nagyobbnak mérik a fejkörfogatát); egyébként éppen akkora (8,1 cm-es BPD-vel , nagyfejű lesz, mint a bátyjai...), amekkorának a nagykönyv szerint lennie kell: 1591 gr-os. Kép nem készült róla, illetve egyet nyomtatott az orvos nekünk, de csak egy paca látszik rajta, ugyanis Álmos nem volt fotózható állapotban. Olyannyira, hogy dr. Vé a 4D-s babamozit se javasolta, mondván, minek... Úgy vélte, felesleges pénzkidobás lenne, hisz ülő babákról nem tudnak jó képeket csinálni. (De azért nincs veszve minden: alternatív megoldásként 2 hét múlva keresnem kell őt a kórházban... ) 

Ő is - hát még én - nagyon bízik abban, hogy Álmos meggondolja magát "Megfordulni készül ez a gyerek..." - mondta; de, ha rosszul vagyok, azonnal kórház. Hogy a rosszulléten mit értett, arra nem is kérdeztem rá, de úgyis megyek... Elmesélte egy falunkbeli lány történetét is, név nélkül akarta, de rögtön tudtuk, kiről van szó, hisz kollektíve szorított neki a fél falu... A lány 3. gyerekét várta, aki ugyancsak ült a hasában a 30 akárhányadik héten, nyakán kétszer a köldökzsinórral. Nemsemmi para... És a kislány, aki 4 kiló feletti súllyal született végül, ráadásul spontán, a szülés előtt pár nappal megfordult. Úgy, hogy kitekerte magát a zsinórból. Dr Vé azt mondta, ez csoda, ha nem "látja", el sem hiszi. A sztori után hozzátette, hogy Álmos nyakán nem látja a zsinórt...

Nos, ennyi. Egyelőre.