Ma kértem volna időpontot dr. Vétől; jövő héten szerettem volna menni hozzá, de csak szerdán tudott volna fogadni - akkor viszont Pécsre megyünk, az újabb vérvételre. Ezért aztán jövő héten újra kell hívnom őt, időpontért, amit január 11-re ad majd... Akkor kell újra védőnőhöz is mennem, be vagyok táblázva rendesen.

Lehet, hogy 11-én már látja kistesó nemét (ha ő nem is, akkor reményeim szerint a 18 hetes pécsi genetikai UH igen. ). Képet is szokott adni, úgyhogy akkor végre lesz friss... Meg még rákszűrést sem csinált.

Áhh.

Kívántunk továbbá egymásnak boldog új évet.

A hasam néha úgy gondolja, hogy betonkeményet játszik, simán fát lehetne hasogatni rajta (halálpontosan kitapintható ilyenkor, meddig ér a méhem ), nem tudom, ez így a 15. héten nem túl korai-e, még az én esetemben is; egyszerűen nem tudok visszaemlékezni, a többieknél mikor kezdődött ez az elég ijesztő jelenség, ami aztán gyógyszerek ide-vagy oda, kitartott a szülésig.

(Apjuk szerint többet kellene pihennem, elvégre azért vagyok táppénzen, és nem azért, hogy rohangáljak, blablabla.De, hát szólok én úgyis, ha nem bírom... )

Ma barangoltam az iwiwen, és rátaláltam az egyik középiskolai évfolyamtársamra. Négy gyerekük van, akik a következő neveket viselik: Csende, Zselyke, Kende, Zente.

Tökjó.