Érdekes módon, a negatív érzelmeimet (tegnapelőtt is volt egy vetéléses rémálmom) valahogy könnyebben leírom ide, mint a pozitívakat... (De tény, hogy a negatívokkal sem hozakodok mindig elő, mert olyanná válik már ez a blog, mintha a várandósság valójában csak terhet jelentene számomra...)

Fogalmam sincs, mi lehet ennek az oka, hisz pozitív érzelmeim is vannak, az aggódás mögött azért ott a boldogság, hogy babát várok... :) Más, mint első gyereknél természetesen, hisz itt a másik kettő, akik nagyon nagy figyelmet igényelnek, és elveszik a kicsitől... :) De ez másképp lesz majd, ha megszületik. Andrisnak, Hannának apjuk még naponta mesét olvasott pocakbeli létük alatt, Ármin már kimaradt ebből a jóból, most pedig... Dehát Kistesó mindig érezteti velem, hogy itt van, velünk van, és, ha nagyon nem törődöm vele, szigorúan figyelmeztet.

A babavárásra jellemző nagy lelki nyugalom még nem szállt meg - a december 14-i ultrahangig marad a félelem, utána talán, a remélhetőleg jó eredmények birtokában könnyebb lesz kicsit.

Ezt a Szabó Eszter-dalt akkor hallottam először, mikor Ármint vártam; egyből beleszerettem a zenébe (és mit bőgtem rajta... :)); a napokban megint felbukkant valahol, elő is kerestem és betettem ide oldalra. A szövegét is leloptam, mert annyira jó...

TE IS SZERETNI TUDJ

Hello! Jó reggelt, ez volna a világ!
Hello! Ébredj, itt már nem igazak a csodák!
De akár kereslek majd, akár megtalálsz
Itt a legjobb helyen jársz.

Refrén:
Mondd, mit adjak még, ha nincs más csak a holnapod?
Ez egy nagyon nagy világ én már régen itt vagyok, de semmit sem tudok, csak szeretni úgy, hogy majd te is szeretni tudj!

Hello! Jó reggelt, nem lesz semmi baj!
De igen, látom, addig még jön egy pár vihar,
Még nem is sejted, hogy hibázni is fogok,
De akkor is ez lesz a legszebb dolog.

Refrén

Tudom, te nem tehetsz még sokat, írd át az égi szabályokat.
Soha ne halljunk meg másokat!
És ha újra születne veled majd a világ, gyerek válna mindenkiből aki bánt,
Amit most hallanom kell, Te soha nem hallanád!

Refrén