Mint mondtam már, nagyon szerettem volna visszamenni még dolgozni, bár, az eszem azt diktálta, nem kellene (az összes terhességem problémás volt a 14. héttől kezdve. Most egy kiscit előbb kezdődtek a bajok ugye... ). Agyaltam ezen sokat, de a tegnapi napon megszületett a döntés: itthon maradok. Folyamatosan fáj a hasam, néha jobban, néha kevésbé, az okát nem tudom, de remélem, nem jelent bajt. Mindenesetre így, ráadásul a gyógyszer szedése mellett (nem a hatásai miatt, hanem: ha már fenyegető vetélésre kaptam, ne ugráljak mellette) nem lenne szerencsés. Nem véletlenül szedem, ugye. Hátrány még, hogy nem ott lakom, ahol dolgozom, ergo a buszig itthonról van egy 5-7 perces gyors sétám (vagy 10 perces lassú :)); ha van ülőhely a buszon, akkor szerencsém van, majd leszállva kb. 20 percet kell gyalogolnom, hegynek fel, a munkahelyemre. Hazafelé ugyanez, csak lejtmenetben. Mit csinálok télen, jégen? Áhh. Ha ott laknék, vagy megengedhetném magamnak, hogy kocsival járjak be, akkor visszamehetnék dolgozni, de így sajnos nem merek kockáztatni.

Tegnap el is mondtam a főnökömnek. Úgy volt, ahogy vártam: támogatta a döntésemet, és a kolléganőim is. (Remélem nem azért, mert örültek, hogy megszabadulnak tőlem... :P )