Azaz: fenyegető vetélés.

Ez áll a papíromon. 

Csak, hogy ne menjen már minden tökéletesen. Hiába láttam a mára már 7 mm-es, dobogó szívű babámat, ha úgy voltam kénytelen ma Dr Vé-hez menni, hogy délelőtt elég ijesztő tüneteket produkáltam/tapasztaltam... (Nem írom le őket ide, de nagyjából úgyis sejthetőek, egyébként is elég, ha én tudom őket, ugye... ) Jó a rosszban, hogy nem mondjuk holnap jöttek ezek a tünetek (lévén dr. Vé szabadságon), amikor azt se tudtam volna, hova rohanjak hirtelen, meg, hogy rohanjak-e egyáltalán...

Nos. Végeredmény: napi 2x1 Duphaston, táppénz és pihenés. (A papíromon jó dolog is olvasható azért, mégpedig a következő: "INTACT, ÉLESSZÉLŰ PETEZSÁK, SZÍVMŰKÖDÉS LÁTHATÓ, CRL 7 MM" ) (Miközben néztem az UH-képernyőt a fejem felett, az egyik legfőbb gondolatom az volt, hogy örülök, ezt vártam egy hete remegve, de vajon jó-e, hogy láttam a szívét dobogni, ha elképzelhető, hogy elveszítem őt? De aztán igyekeztem elhessegetni ezt a gondolatot...)

Olyannyira bizakodó vagyok, hogy most átlinkelem ezt a blogot a másik, ördögfiókás blogomra. Elsősorban azért, hogy a családom is olvashassa ezt a naplót. Már, ha akarja. 

És csakazértis megmarad a tesó is, és ez a blog is. Mert azt mondtam. Punktum.