Utolért engem is.

Éjjel, ha nem alszok - márpedig ez igen gyakori és egyre gyakoribb lesz - azon gondolkodom, mit kell beszerezni Álmosnak. Igaz, hogy ez még csak a 31. hét, de nyugtalanít, hogy nincsenek még lehozva a padlásról és kimosva a ruhácskák (ez az, ami még bőven ráér egyébként :)), nincs kész a gardróbban a polc, ahova be tudok majd pakolni (apjuk már rajta van az ügyön), nincs összerakva a kiságy (perpill. nincs is kiságy :D), nincs ágyruhája, meg ilyenek. A hálószobába, ahol majd aludni fog velem, még új függönyöket szeretnék venni és új ágytakarót... De a legfontosabb, hogy a saját kórházi cuccaimat összeszedjem lassan, mert bármikor bármi lehet (nem lesz, de Árminnal is kórházba kerültem a 35. héten, és milyen jó volt, hogy ott volt minden a táskában, mikor rohanni kellett...)

Lassan nekiállok. De a 34. hétre mindenképpen össze szeretném pakolni a holmimat, és a szobát legkésőbb a 36. hétre már előkészíteni kisággyal, kisruhákkal együtt... Hogy legalább ez ne nyugtalanítson. :)

Azt sem tudjuk még, mi lesz a gyerekekkel, míg én nem leszek itthon. Tegnap már pedzegettem nekik, hogy Álmos születésekor pár napra kórházba kell mennem és nem leszek itthon; Hanna anyósoméknál szeretne aludni addig, Ármin meg anyuéknál. Ez még nagyon képlékeny, hisz így nemhogy az apjuktól és tőlem lesznek elszakítva, de egymástól is... Ráadásul Ármin még soha nem aludt - éjjel - máshol, csak itthon.

Hjaj. :)