Álmos Bulcsú naplója

... igazából nincsenek, de én ennek örülök, az eddigi hónapok úgyis épp eléggé "kalandosra" sikeredtek...

Álmos Bulcsú nő és okosodik, rengeteget vigyorog, és jó gyerek. Igaz, a babakocsit néha utálja (néha pedig kilométereken át elnézelődik benne), az autóval a helyzet ugyanez; esténként pedig, amikor a legnagyobb a sürgés-forgás, időnként eszébe jut fesztiválozni, de ez is belefér. Ilyenkor bekapcsolom neki a porszívót (ha én a másik kettővel, apjuk pedig a kerttel foglalatoskodik és nem érünk rá őt szórakoztatni); ez rendszerint álomba is ringatja.  

Itt a legkevésbé hasonlít az apjára. (Annál inkább az öcsémre. )

Ágyban, párnák közt.

Minek is a cumi... Nézi az öklét, forgatja, bebandzsít, aztán beletalál a szájába és az ujjain cuppog úgy, hogy zeng belé a ház. Így alszik el rendszerint.

Most egyébként itt várja a pihenőszékében, hogy mindezt bepötyögjem, és közben kurjongat és rugdalózik.

Megjártuk ma a kontrollokat, fülileg és egyébileg is negatív Álmos. Vagyishogy nem kell befeküdnünk újra a kórházba, nem tenyészett ki baci a vizeletéből, viszont a leleten feltüntették, hogyaszondja: "bal oldalon kissé ellapult koponya". Én nem lááátom ellapultnak, dehát még az a jó, ha én is annak látnám, biztos már komoly baj lenne... Úgyhogy drasztikus kitámasztási módszerekhez fogunk folyamodni. És mégiscsak megemlítem a baloldalasságát jövő héten a dokinéninknek. Nem oké, hogy egyfolytában bal oldalon talál csak érdekességeket és többségében arra néz...

Ritabarátnőmék ajándéka... Mostanra kicsit megviselődött, mert a nagyok is "igénybe vették", annyira tetszett nekik, hát még nekünk... (legalább egy csomag pelus van benne ) Ármin az iránt érdeklődött, hogy korábban Eszterkéé volt-e a torta (merthogy intenzív babaruhacserében állunk a környezetünkkel, és megszokta, amikor rákérdez, melyik ruha kitől-kinek, mindig egyik kis barátjának a nevét hallja...) Felvilágosítottuk, hogy Eszterke (Ritabarátnőm kislánya) még csak ezután fog megszületni (de hamarosaaaan! ). Nagyjából helyretette ezt magában.

Tehát, a torta és vigyori tulajdonosa:

A tegnapi doktornéninél tett "látogatás" (Álmos végigvigyorogta, csúcs ) eredménye az lett, hogy ma fülészt kellett keresnünk (a vizsgálat során Álmos fültöve érzékeny volt, és ezért).

Mivel a kontroll a kórházban ma volt esedékes, a megyeszékhely szakrendelőjében kerestünk fülészt. Szimpatikus "lefogóember" (szerintem minden gyerek füll-orr-gégészeten van egy ilyen tagbaszakadt emberke teljes állásban, csak azért, hogy a dedeket legyen, aki leszorítja ) hívott be minket, és sajátította ki Álmost - csak az volt a probléma, hogy sehogysem tudta rögzíteni szegényemet aképpen, hogy a doktornéninek is megfeleljen. Legszívesebben odaugrottam volna és tartottam volna én, hogy ne cincálja már szegényt... Álmos aranyos volt, csak akkor sírt, amikor piszkálták, akkor viszont nagyon; a köztes időkben nézelődött, mintha mi sem történt volna. Lényeg: leszívták az orrát, megnézték a fülét, kapott gyógyszeres vattát az egyikbe (a rondábbikba), és hétfőn kontroll.

Hétfőn kell visszamenni a kora-utógondozós vizeletvizsgálat eredményéért is. Remélem, negatív lesz, mert nem sok humorunk van ott tölteni megint egy hetet... Ma megvizsgálták, megmérték (6090 gr ), kérdezték, annyit eszik-e és annyiszor, mint mikor bent feküdt , és megállapították, hogy sajnos torzul a feje (pontosabban: rákérdeztek, hogy sokat fekszik-e a bal oldalán...) Úgyhogy ki kell támasztani (nem elég, ha elforgatom, ugyanis mindig visszafordult, ennél drasztikusabb megoldás kell...); doktornéni megnyugtatott, hogy nincs gáz, képlékeny még a koponyája, de meg kell előzni, hogy féloldalas legyen.

Úgyhogy ennyi... Ott is mindenkire vigyorgott. Olyan lesz, mint az öcsém...

... készítettem ezeket a képeket. Álmos továbbra is szépen fejlődik, és rengeteget vigyorog. Egyik gyerekünk sem röhögött ennyit, úgy emlékszem - viszont ők korábban elkezdtek gőgicsélni. Álmosból ritkábban jön ki hang, bár a száját formálja, mintha már mondaná... és mégsem. Nem baj, ha olyan lesz, mint a másik kettő, halljuk majd még eleget beszélni...

(Holnap lesz esedékes neki a fertőzése/kórházi kezelése utáni felülvizsgálat a koraszülött utógondozóban, de náthás. Ma elviszem doktornéninkhez, és ő majd megmondja, így vihetem-e a többi baba közé, vagy inkább máskor...)

Komoly.

Ez a kedvencem.

Imádja a zenélőforgót a feje felett, előfordult már, hogy ezt hallgatva aludt el. (Nehezen elalvós egyébként, ringatni kell... )

Nyálgép.

Így figyel az apjára.

Álmos úrfi szépen és jól láthatóan fejlődik. Beszélget, vigyorog, de az idegenektől fél. Keserves sírásba kezd, ha olyanok közelítenek hozzá, akit ő épp az adott pillanatban idegennek tekint. (Így pl. szegény apósomtól hol megijed, hol mosolyog rá - mikor, milyen kedve van. ) Remélem, ez idővel elmúlik nála...

Egy probléma van vele, ami a paramaminak (és parapapinak) feltűnt: igen gyakran balra felfelé néz. Még a homlokát is ráncolja. Mintha figyelne, de nekem még az is eszembe jutott, hogy valami idegrendszeri sérülése van, hogy szinte mindig azt az irányt preferálja... Aztán arra gondoltam, hogy legtöbbször onnan érik az ingerek (a pelenkázónál a zenélő forgó abban az irányban van, stb...), úgyhogy forgatom rendületlenül a gyereket, hátha javul a helyzet. Mindenesetre a védőnőnek megemlítem majd.

 2 hónapos 3 napos ágyonfekvős fényképezős.

Tegnap, Kiskunmajsára indulásunk előtt Álmos kínlódott nagyon. Hirtelen ötlettől vezérelve a szájába dugtam a már a megszületése előtt fertőtlenített cumit - és elfogadta. Megnyugodott és elaludt. Azóta cumizik...

(Hannának is volt cumija, de Árminnak nem, ő úgy köpte ki,mint a huzat. Nincs ellenemre a cumiz(tat)ás, csak reménykedem benne, hogy nem hat éves korában kell majd trükkökhöz folyamodnom, hogy iskolába azért ne vigyen cumit... (Hanna szerencsére magától elhagyta 1 éves kora körül.) Egyelőre a nagyobbakkal próbálom megértetni, hogy nem kell minden áron a kistesó szájába gyömöszölni a dudlit. Akkor is adnák neki, mikor Álmos épp tök jól elvan és elbeszélget a könyvespolccal. )

***

Voltunk a doktornéninél is, nem győzte dicsérni, hogy milyen szépen fejlődik, és szinte boldogan mondta, hogy fehér a sclerá-ja (a szeme fehérje) és a bőre se sárga már, hát még én hogy örültem. Amúgy 56 centi (biztos több, csak nehéz volt mérni) és 5300 gr. Olyan, mint egy golyó. (És még milyen lesz... ) De azt mondta doktornéni, nem baj, hogy sokat és sokszor eszik, anyatejes baba akármennyit ehet. Natessék.

Két oltást is kapott a két lábába szegény (diftéria-szamárköhögés-tetanusz és a járványos gyermekbénulás (ha jól tudom) ellen, és kértük még a pneumococcus ellenit is), majd egy hónap múlva újra kap kettőt. Most alszik, remélem, nem lesz ezeknek utóhatása...

Reggeli idill.

Vigyorbajnok

***

Egyébiránt.

Más nagycsaládos nem tudom, hogy csinálja, de én a tartalékaim végére értem, azt hiszem. Konkrétan: ma bőgni tudnék már az álmosságtól (a holnapra betervezett kiskunmajsai kirándulástól pedig már előre ráz a hideg ), tegnap este hallucináltam (a nagyok fürödtek és úgy láttam, hogy Ármin a szájába vette a ping-ponglabdát pedig nemis ), és többször elvesztettem az egyensúlyomat. És a fejem is fáj napok óta, nyüssz.

Továbbá: hétfőn kéthós oltás Álmosnak, keddtől csütörtökig tánctábor Hannának, meg kedden hathetes kontroll (nyolchetesen ) nekem.

Most pedig megyek sütit sütni, mert vendégek jönnek, hurrá.

...a kb. 2 héttel ezelőtti Álmosról. Meg rólunk. (Ismételten: by Andris. )

"Vágjál fiam fura képet..."

Hárman.