Álmos Bulcsú naplója

Ha alszik, akkor nagyon alszik.   

Álmos, hasfájóssága révén elég nehéz eset tud lenni, főleg esténként, amikor amúgy is, a napi történések miatt, fáradt, ingerült, és a többi... Ilyenkor kétemberes baba. Amíg én a másik kettőt pesztrálom, apja dajkálja őkelmét, a következőképpen: sétál vele fel s…

Tanácsadáson voltunk Álmossal - tegnap is, és a múlt héten is. :) Egy hete csak a mérésig jutottunk, ugyanis annyian voltak, mint az oroszok (valamennyien oltásra váró dedek és szüleik), úgyhogy a védőnő javasolta, ne várjunk még 2 órát, hanem a kórházi zárókat vigyük be…

Leírom az emlékeimet, aztán elfelejtem őket gyorsan... Kezdődött - folytatódott - ott, hogy nagy optimistán berongyoltunk a kórházba azzal, hogy addig verem az asztalt, amíg haza nem engednek minket... Hm. Addig voltam ilyen „harcias", amíg nem mondta a doktornő, aki…

 Álmos nézelődik. Figyel hangokra, mosolyog, ha beszélünk hozzá (kicsit és néha; ez még nem az igazi "szociális" mosoly, de majdnem); oldalra fordul, "vándorol" a kiságyban,mindemellett már most igazi mókamester.

Kistesó, nagytesóElkapott mosoly. Angyalokkal beszélget... :) Pókocska gondolkodik.

Most csak egy kép:Álmos úrfi itthon, ma, 1 hónaposan 1 naposan (és még mindig sárgán, de ez már nem vészes). :)

Megkaptuk a kórházi beutalónkat. Nos, erre azért tényleg nem számítottam, bár, mikor megláttam Álmos pocsék laboreredményét, azért felmerült bennem a kórház gondolata... Olyan rossz a májfunkciója, hogy a laborból már felszóltak a doktornéninek. Úgyhogy tárt karokkal várt…

Régen írtam már... Pedig lenne mit, csak nincs mikor, de ez várható is volt. Álmos ma 3 hetes lett. Meg is "ünnepeltük" - jól megkínozták szegényt...Merthogy sárga ugye őkelme (tegnapi sétánk során alig győztem magyarázni a százhuszadik…