December 14-én múlt 6 hónapja, hogy Álmos megszületett. Mintha most lett volna, mégis, mennyi minden történt azóta... :)
A fiatalúr ma már pörög-forog, nem sok kell hozzá, hogy egyedül is megüljön, huncutkodik, elmélyülten játszik, bármivel, és éktelen haragra gerjed, ha elveszik a játékszerét. Ébredés után hosszú percekig szórakoztatja magát az ágyában, ha vagyunk olyen előrelátóak, hogy körberakjuk kacatokkal, és csak akkor sírdogál, ha már unatkozik Még mindig barátságos kis manó, vigyorog bárkire, és, ha meglátja a számára kedves embereket, szinte elröpül az örömtől.
Továbbá szívesen cipelteti a szerintem már több, mint 8 kilóját, ennek köszönhetően krónikus derék- és karfájásban szenvedek.
Mostanában a tesói is bevonják a tevékenységükbe, tegnap például cirkuszosat játszottak aképpen, hogy Hanna fogta őt az ölében, Ármin pedig bohóckodott nekik.
Érdekli minden, de minden, a virág leveleitől a hajlongó faágakig, az üvegmatricáktól az apja órájáig és telefonjáig... Már most pakolhatunk előle.
Imádnivaló kis gombóc.