Álmos úrfi szépen és jól láthatóan fejlődik. Beszélget, vigyorog, de az idegenektől fél. Keserves sírásba kezd, ha olyanok közelítenek hozzá, akit ő épp az adott pillanatban idegennek tekint. (Így pl. szegény apósomtól hol megijed, hol mosolyog rá - mikor, milyen kedve van. ) Remélem, ez idővel elmúlik nála...

Egy probléma van vele, ami a paramaminak (és parapapinak) feltűnt: igen gyakran balra felfelé néz. Még a homlokát is ráncolja. Mintha figyelne, de nekem még az is eszembe jutott, hogy valami idegrendszeri sérülése van, hogy szinte mindig azt az irányt preferálja... Aztán arra gondoltam, hogy legtöbbször onnan érik az ingerek (a pelenkázónál a zenélő forgó abban az irányban van, stb...), úgyhogy forgatom rendületlenül a gyereket, hátha javul a helyzet. Mindenesetre a védőnőnek megemlítem majd.