Álmost bevittük a mi doktornéninket helyettesítő doktornéni csecsemőtanácsadására; előzetes megbeszélés után, ugye. Helyettes doktornéni néha mumus (jöttem ki már tőle bőgve ), úgyhogy enyhe gyomorgörccsel érkeztem. Mondtam apjának, lépjen fel határozottan, ha nekem nem sikerül... Már a mérésnél kétségbeestem: 3050 gr volt a fiatalúr (azon, hogy ráadásul 49 centi, már nem is csodálkoztam ). Bent aztán doktornéni kedves volt (mert ő hol ilyen, hol olyan, szerencsére kiforgtuk a "hol ilyen" napját, úgy tűnik); megnézegette, megtekergette, Álmos jól tűrte nagyon, éber volt és türelmes. Sárga, hát igen, sárga. Úgyhogy kap B6 vitamint, Cebion cseppeket, és kivihetjük a levegőőőreeee! Csak fél órát és este 5 után, deakkoris. Védőnő, ha 2 hét múlva is sárgának látja, akkor vissza kell vinni a doktornénihez, aki vért vesz tőle. Reméljük, erre nem kerül már sor.

Bevittük megmutatni a munkahelyemre is, körülrajongták a lányok és az egy szem férfiember (a főnököm), amíg gyorsan fénymásolgattam a hivatalos papírokhoz. Nade a teszkóba már nem vittük be, naná, hogy nem, szép is lett volna... Megvárta kint apjával, amíg gyorsan összeszedtem neki pár 56-os rucit, ugyanis olyan picike, hogy az összes itthoni cucc (amiből azt gondoltam, rengeteg van, aztán most derül ki, hogy igenám, de minek...) lóg rajta.

"Jééé, egy csodaszarvas... "

Pókocska. Álmos vezér röhögőgörcsöt kapna, ha meglátná.

"Engem meg csak ledobtak ide..."