Tegnap megejtettük soros látogatásunkat Dr. Vénél (a 25. hét 6. napján). Együtt mentünk a barátnőmékkel, úgyhogy jóóól (de természetesen nem eléggé ) kibeszélgettük magunkat, mi is, meg a fiúk is.
Doktor Vé kifejezte: külön díjazza, ha az apukák is bemennek a vizsgálatra. A mi apukánk pedig különösen örült, mert a közeljövőben nem biztos, hogy látni fogja ilyenformán a fiát, sőt, a 4D-s UH is veszélybe került a munkarendje miatt, de talán majd megoldjuk azt is.
Sokáig nézegette megint az orvos a bébit, mert Álmosnak még a lába is a szájában volt, most sem engedte, hogy egy normális sztárfotó készüljön róla, hiába volt meg erre az igyekezet. Mindemellett unta is a mutatványt, mert, nomen est omen, kettő hatalmasat "ásított" is közben. De a mozizás alatt kiderült, hogy őkelme már 883 gr súlyú, rendben van a szíve, az agyi vérkeringése, és egyéb zsigerei. Emellett még mindig fiú, ennek tanúbizonyságát is adta.
Két kép:
Ez egy 4D-s kép: ökölrágás és szalutálás. (Vagy valami olyasmi.)
Ez pedig végre egy normális babaprofil, nem pedig minicsontváz. Többször elcsíptem egyébként a monitoron: az orra, szája, álla olyan, mint Árminé. Emellett úgy tűnik, ő is olyan kis zömök egybebaba lesz, mint a bátyjai. (Ami nem baj, csak ne az ökleivel a feje mellett szülessen, mint Ármin, mert akkor hajjaj... )
Ma a védőnőnél voltam (aki megállapította, hogy ismét híztam 2 kilót... ); szívhangot hallgatott, a haskörfogatomat is lemérte (95 centi... Árminnal a végén volt 100); és beutalókat adott vérvizsgálatra. Hétfőn ejtem meg a hírhedt cukorterheléses tortúrát; már előre hányingerem van tőle.