Névmániás vagyok, ha valaki még nem tudná... 
Úgyhogy leendő gyermekünk nevén már akkor gondolkodtam, mikor ő még sehol sem volt. Aztán, mióta ő valóság, apja elé folyamatosan sorakoztatom a kiötletelt neveket; unja már biztosan, továbbá, ami korábban még tetszett neki, arról kiderült legutóbb, hogy mégsem lesz jó... Hunort szeretett volna, én meg nagyon nem. Ma délelőtt, gondoltam, meglepem egy kompromisszumos megoldással, magyar eredetű nevekkel, de olyanokkal, amik nekem is tetszenek.(Mondván, jó lenne már választani, mert nem szeretném a továbbiakban szimplán kistesónak hívni a kistesót... :))
Nehéz meló volt kiválasztani a néhány esélyest... 
Végül, a vezetéknév figyelembe vételével (amihez igen nehéz nemhogy magyar eredetű nevet, de egyáltalán nevet választani ) csak beleszerelmesedtem ezekbe:
VÍTA CSENDE (ez a lánynév 
)
ÁLMOS BULCSÚ (ez meg a fiú )
Délután apjuk orra alá dugtam a cetlit a nevekkel, a fiúnév egyből bejött neki, a lánynevet még ízlelgeti... Azt mondta, attól fél, nem fogja tudni megjegyezni... Időről-időre idejön a cetlihez, mosolyog, nézegeti a neveket. 
(Méghogy nem romantikus lélek 
)
